Hibrid munka és napi nyolc ölelés: miért vagyok hálás a Mars új munkamódszereiért
Írta: Margaret Mitchell, az Emberi erőforrások és Szervezés globális alelnöke, Mars Incorporated
Hálás vagyok az apró pillanatokért, amelyek megállásra késztetnek. Talán ez a várakozás arra, hogy mit hoz 2023, reménnyel és friss lehetőségekkel kecsegtet. Talán örökre megváltoztattak az elmúlt évek világeseményei, és próbálom emlékeztetni magam arra, hogy mi az, ami számít. Bármi is legyen az oka, nemrég átéltem egy ilyen pillanatot, miután tizenkét éves fiam hevesen megölelt, mielőtt az ünnepi szünet előtti utolsó iskolai napon felugrott a buszra.
Mielőtt a világjárvány felforgatta volna a világot, Szingapúrban éltünk. Emlékszem, hogy egy este hazatértem az irodából a legfiatalabb fiamhoz (most tizenkét éves), és ő alig várta, hogy elmondja, mit tanult az ölelés tudományáról. Igen, ölelés. Elmondta, hogy napi nyolc ölelés a varázsszám (tanára szerint), és tényeket sorolt fel a nyolc ölelés számos egészségügyi előnyeiről, a vérnyomás csökkentésétől a szerotonin növeléséig. Ezzel a hírrel egy nagy, erős, a szokásosnál hosszabb ölelést kaptam. Nevettem a lelkesedésén, amíg el nem engedett, és láttam az arcán egy olyan kifejezést, ami valami egészen mást mondott.
„Mi a baj?” Kérdeztem. Nincs válasz.
A szokásos gyanús dolgok jártak a fejemben: piszkálták az iskolában, bajba került egy tanárral, összeveszett az egyik testvérével...
„Nekem bármit elmondhatsz” - sürgettem.
Nyilvánvalóan össze kellett szednie a bátorságát, ezért türelmesen vártam, készen arra, hogy nekiálljak a szuperanyu-problémamegoldásnak, amint készen áll.
Nagyon halkan jöttek a szavak. „Nem hiszem, hogy minden nap elég időd lenne nyolc ölelésre” - mondta.
Úgy ért, mint egy pofon. A hosszú irodában töltött napok és elég sok utazás miatt az akkori nyolcévesem érezte a hatásokat, és most amiatt aggódott, hogy nincs elég időm minden nap nyolc ölelésre, bármit is jelentsen ez szerinte a jólétemre nézve. Ha a gyermekem úgy érzi, hogy nem tudok minden nap pár percet találni néhány extra ölelésre, akkor mit csinálok? Dolgozó szülőként tudjuk, hogy mindig lesznek kompromisszumok. Amikor a gyermekünk észreveszi ezeket a kompromisszumokat, és aggódik miattunk, az egyensúly teljesen rossznak tűnik.
Ugorjunk a távmunka gyakorlatainak valaha létezett legnagyobb globális kísérletéhez: a COVID-19 járványhoz és az irodai dolgozók millióinak hazaküldéséhez. A Mars hihetetlen munkatársai - az állatkórházaktól a gyárakig és az irodákig - eligazodtak abban, hogyan dolgozzanak biztonságosan és hogyan tartsák működésben vállalkozásunkat. Az irodáinkban dolgozók számára ez azt jelentette, hogy a világjárvány csúcspontján teljesen távmunkában dolgoztunk, nem utaztunk, és a technológia segítségével végeztük a munkánkat. Ez az emberi mozgékonyság és ellenálló képesség elképesztő bizonyítéka. Bár akkor egy nagyrészt távoli csapatot irányítottam ázsiai és csendes-óceáni térségünkben, még mindig hiányzott a kollégákkal való kávézás és az összetett üzleti kihívások megoldása egy konferenciateremben, ahol a falakon táblák és post-it jegyzetek voltak (ez nem ugyanaz, mint otthon, egyedül). Azonban a világ többi részével együtt én is rájöttem, a távmunkának is vannak előnyei.
Egyik napról a másikra lett időm napi nyolc ölelésre. Mivel a munkahelyi utazások kikerültek az egyenletből, és három gyerekem virtuálisan tanul, rendszeresen több időt töltöttünk együtt, mint valaha. Az új virtuális világunk káosza közepette értékeltem a napi kapcsolat pillanatait, a rendszeres családi vacsorát, a humort, amikor nem tudtam, hogy a virtuális osztály hallhat engem(!) és az együttlétet is az étkezőasztalnál, miközben a napi „maradék” feladatainkkal foglalkoztunk. Ez volt az élet rendje a mi kis családi buborékunkban. Mint mindenki más, én sem voltam teljesen biztos abban, hogy milyen lesz a járvány utáni élet, vagy hogy mikor kezdődik a következő fejezet. Biztos voltam benne, hogy nem akarom elveszíteni a családomhoz való szorosabb kötődést. Biztos voltam benne, hogy nem akarom elveszíteni a nap nyolc ölelésre szánt időt.
2021 nyarán a Mars megosztotta, hogy az irodai munkatársak jövője hibrid lesz. Felismertük a lehetőséget, hogy az Öt Alapelvünkkel és Célunkkal összhangban újragondoljuk, hol, mikor és hogyan dolgozunk. Azt reméltük, hogy ez a változás olyan rugalmasságot kínál, amely kölcsönösen előnyös az embereink és üzletvitelünk számára. Szándékosan úgy döntöttünk, hogy megosztunk munkatársainkkal egy globális bizonyítékokon alapuló iránymutatást, arra ösztönözve őket, hogy idejük körülbelül felét töltsék személyes kapcsolattartással a csapataikkal és kollégáikkal, amikor ez biztonságos.
2021 júniusában tértem vissza először az irodába. Mivel a világjárvány idején új szerepkört vállaltam, ez egyszerre új munkát és új irodát jelentett számomra a virginiai McLeanben lévő globális központunkban. Voltak olyan aspektusai ennek a méretezett hibrid rugalmasságnak, amelyek nekem tetszettek: a környezetváltozás elfogadása, az ismerős és új emberekkel való újbóli kapcsolatteremtés; a szétosztott csapatom személyes találkozásának és a virtuális kapcsolatok kihasználásának értéke, amikor annak több értelme volt; a választás lehetőségének értékelése, hogy hol és mikor dolgozom az adott feladatokhoz igazodva. Aztán persze adódtak új kihívások és feszültségek is: a technológia felzárkózása az új hibrid értekezletek igényeihez; a világjárvány új törzseinek és hullámainak a személyes találkozókra gyakorolt hatása; a készségeink következetes fejlesztése, hogy az „aszinkron” munka működjön; és egyéni személyes preferenciáink és az ügyfeleink és a kollektív csapat igényeinek összehangolása. Kemény folyamat volt, annyi biztos.
A rugalmas munkavégzés tudománya egyértelműen továbbra is felmerül, és eddig továbbra is vannak bizonyítékok arra, hogy a hibrid munka jót tesz a vállalkozásoknak és az embereknek, ami nem meglepő. Mint minden más szervezet ezen a bolygón, mi is azon gondolkodunk, hogyan alakítsuk át a rugalmas munkavégzésről alkotott elképzelésünket a fizikai és digitális munkahelyek zökkenőmentes, befogadó élményévé a munkatársak számára. Napról napra, kísérletről kísérletre tanulunk, hogy megértsük, mit hoz a következő evolúció. Úgy gondolom, megéri az erőfeszítést, ha ez segít nekünk egy tartalmasabb, kiegyensúlyozottabb munkavilágot építeni, ahol együtt nagyszerű dolgokat érhetünk el.
Tehát hálás vagyok a Marsnak és az összes munkáltatónak világszerte, akik mindent megtesznek annak érdekében, hogy megtanulják és ismételjék a haladásunkat ebben a „következő normálisban” mindenki javára. Mert bárhogy is mérjük a kölcsönös sikert (én továbbra is a napi öleléseket figyelem), ez jobb embereket, jobb vállalatokat, és véleményem szerint egy jobb világot eredményez.
